  E-mail címem
|
   ÚJ-ZÉLAND
Az 1960-as években az országban kevesebb mint 400 hektár szőlő volt, főleg Aucklandben és a Hawke-öbölben, melynek nagy része hibrid fajtából állt. 1980-ra ez a szám 5600-ra nőtt, amelyből 700 hektárnyit a Déli-szigeten, a teljesen új Marlborough borvidéken telepítettek. Egy 1980-as évek közepén hozott kormányprogram a betelepített terület egyharmadát kivágta. Ezt követte az 1990-es évek hatalmas terjeszkedése. 2000-re a teljes betelepített terület több mint 12 000 hektár, és 358 borászat jött létre, ami a hét évvel azelőtti adat duplája. Az új-zélandiak alkották meg a „lifestyle winery” (az „életmódborászatot”), ahol a jellegzetesen jó színvonalú képzés a termelésre összpontosul a lehető legkedvezőbb környezetben, ami az élet legkellemesebb ajándéka a földtől. Az új-zélandi bortermelő vidéknek az északi féltekén a Marokkó és Bordeaux közötti földrajzi szélesség felel meg. A földrajzi szélességből adódó hatásokat azonban befolyásolják a Csendes-óceán közelsége miatti erős nyugati légáramlatok és a magas hegyek, amelyek megdobják az esőfelhőket: ezek a tényezők hozzák létre a két sziget változatos természeti körülményeit – amelyek szinte mindig hűvösebbek, mint amit a puszta számok sejtetnek. A Sauvignon blanc irányította a világ figyelmét Új-Zélandra. A Sauvignonnak hűvös éghajlatra van szüksége ahhoz, hogy élénk legyen, ezért a Déli-sziget hűvös, ragyogóan napos és szeles északi csücskét mintha csak arra találták volna ki, hogy a Sauvignon alig érezhető vibrálását felerősítse. Hosszú szünet után a következő leggyakrabban telepített fajta a Pinot Noir, ami nagyrészt ugyanannak köszönheti a sikerét, mint a Sauvignon blanc: Új-Zéland hűvös éghajlatának. Ez a kényes fajta meglepően sok vidéken kínál lehetőséget a sikerhez, szemben a világ többi részével, ahol kudarcot vallottak vele. Forrás: Hugh Johnson - Jancis Robinson/ A világ boratlasza
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
