Valószínűleg már az ősember is fogyasztott termést a Vitis sylvestris természetes előfordulásairól. A kelták szőlőtermesztése csak valószínűsíthető, de a rómaiaké bizonyítható. Szekszárd városának helyén lévő római települést Alisca-nak hívták. Találtak egy márvány szarkofágot, amin mitológiai jelenetek és egy szőlőtő is látható. Feltételezik, hogy a szőlőtelepítő Probus császár vörösborszőlő-fajtákat is termesztett itt. A vidék szőlőtermesztéséről a római kor után sok évszázadig nincsenek biztos adatok. Az első biztosnak mindható adat az esztergomi káptalan által kiadott I. Béla alapító oklevelét tartalmazó átirat, amely felsorolja az 1061-es adományokat. Valószínű, hogy ekkoriban már csak fehérbort készítettek. Magas szintű szőlőtermesztés folyt az egyházi birtokokon. Erről tanúskodik a szekszárdi apátság 1267-ik évi oklevele is. A törökök elől menekülő rácok hozták erre a borvidékre is a Kadarka fajtát és a délszláv vörösborkultúrát. 1541-ben a törökök szandzsákszékhellyé tették a várost de a bortermelés tovább folyt, sőt egyes szőlőterületeknek mohamedán tulajdonosa volt. Mérey Mihály a XVIII. század elején és az őt követő apátok azt a kedvezményt adták a szőlőtermesztőknek, hogy csak tizeddel (kilenceddel nem !) tartoznak. Ezek a lehetőségek a német telepeseket is vonzották, akik több hullámban érkeztek a borvidékre. A helyi szőlőtermesztési, borkészítési ismeretek, az új telepesekével kiegészülve, emelték borvidék szőlőkultúrájának színvonalát. A héjonerjesztés a század közepén már általános volt, és a bort pincékben tárolták. Ez a kereskedelem miatt különösen fontos volt. A bor ekkor már fontos megélhetési forrás. 1828-ban még 37 fehér és 29 "fekete" szőlőfajtát termesztettek, köztük 6 féle Kadarkát (még fehéret is). Húsz év múlva már csak néhány uralkodó szőlőfajtát említenek. A trágyázást már ismerik de annak helyes módját még nem, egyre több szőlőt karóznak. A napóleoni háborúk hatására a bor keresett cikké válik. 1815 után keresetcsökkenés áll be, de a jó vörös bornak mindig maradt piaca. A francia borok ekkortól kezdik kiszorítani a hiányos kezeltségű magyar borokat a piacról. A szekszárdi bor főleg a német nyelvterületen híresült el. A filoxéravész itt is erős visszaesést okozott, szinte kopárrá váltak a régen zöldellő szőlőhegyek. Az utóbbi évtizedekig a későn érő, de időnként kiváló zamatú bort adó Kadarka volt az uralkodó, újabban azonban a biztonságosabban termelhető Kékfrankos, Cabernet, Merlot került túlsúlyba. Területe: 1 925 ha.