Az egykori Budakörnyéki borvidék valaha Szentendrétől Tétényig a Duna partvonalában elterülő hegy és dombvidék szőlőit foglalta magába.

Már a történelem előtti időkben is laktak ezen a vidéken. Négy fő körzetre oszlott: Szentendrei szőlők, Budai szőlők (óbudai, Sashegy környéki), Promontori szőlők, Tétényi szőlők. A szőlőtermesztés az Árpád-házi királyok alatt már virágzott, és ezen a vidéken élő emberek megélhetésének fő forrásává vált. Ezen a környéken sok rác telepedett le. Ennek következménye képpen a török megszállás után főleg a vörösbor előállítása volt domináns. A Buda-Sashegyi Kadarka európai hírűvé vált, amit Fekete kadarkából készítettek. A háborúk következményeként jelentősen megritkultak a szőlők. A törökök kiűzése után német szőlőművelők telepedtek le ezen a környéken. Az 1736-41. évi promontori szőlőtulajdonosok névsorában szereplő 572 névből 309 német csengésű volt. Ebből is következtethetünk a német nemzetiségűek tudatos betelepítésére. A 192 szerb név mellett csak 50 magyar név szerepelt a névsorban. A szállítási lehetőséget a Duna biztosította, így nagy pincék épültek a borok tárolására. Ezen pincék többsége még ma is működik. Promontor és környékén a XVIII. század második felében általánossá vált a szőlőtelepítés. Évről évre nőtt az állandó lakosság száma. A legszegényebb zsellér is rendelkezett valamennyi szőlővel. Főleg Promontoron és Kistétényben a század végétől kezdődően a szőlőt bérlő budai, pesti polgárok körében nagy divatja lett a pincézésnek, aminek következtében igen komoly pincekultusz alakult ki.

Változtak a borfogyasztási szokások is. 1830 körül a nagyvárosi lakosság inkább a fehérbort kereste. Arra kényszerültek a budai vidéken is, hogy egyre több fehérborszőlő-fajtát szaporítsanak. 1890-ben ezen a vidéken is nagy pusztítást végzett a filoxéra és az ültetvényeket szinte teljesen elpusztította. Elmaradt a várt siker a szőlőkultúra újbóli fellendítését illetően ami annak volt köszönhető, hogy csonthéjas gyümölcsöket is elkezdtek ültetni. A gyümölcsösök lassan kiszorították a szőlőterülteket. Hasonló utat járt be Etyek szőlőinek története is azzal a különbséggel, hogy a XIX. század közepén a korszerűsítéseknek és újításoknak köszönhetően a Vál-völgyi uradalmi szőlészetek jó hírnevet szereztek maguknak. Jó minőségű fehérbort állítottak elő a pákozdi, sukorói, nadapi, velencei szőlőhegyeken. Etyek körzetében termelték a XIX. század végén a Törley család híres pezsgőinek alapanyagául szolgáló fehér borokat is.

Az egyedi ökológiai viszonyok, a talajok magas mésztartalma és a szeles fennsíkokból adódóan általában egészséges a szőlő. Ezen a borvidéken a pezsgőgyártáshoz ideális, nagy savtartalmú bor-alapanyag terem. A szőlőtermesztés uralkodó maradt a kedvező gazdasági helyzet miatt. Területe: 1772 ha.