Mintegy érdekességképpen, a Vitis hungarica levelének 30 millió éves kövülete a borvidékhez tartozó Kis-Eged hegy oldalából került elő.

Eger már a X. századtól lakott volt. Valószínűleg már a XI. század elején jelentős nagyságú település lehetett. Szent István királyunk az első püspökségek egyikét Egerben alapíttatta. A püspökségre beköltöző szerzetesek magukkal hozták hazájukból az ott honos szőlőfajtákat is. A tatárjárás ezen a vidéken is megtizedelte a népességet. A tatárjárás utáni betelepítéseknek köszönhetően, IV. Béla király ide is telepített vallonokat, akik meghonosították a szőlőtermesztési és a borkészítési ismereteiket (pl.: a hordó használatát). A XIII - XIV. században az Eger környéki dombok irtáshelyeit szőlővel telepítik be. Ezekből a szőlőkből fedezték borigényüket az itt letelepedő cisztercita szerzetesek. Igen jelentős volt a város szerepe a középkor első századaiban. A legnagyobb püspökségek egyike a várban foglalt helyet. Ehhez nem csak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott.

A szőlőművelés kezdeményezése és fejlesztése az egyház központi irányító hatásának tudható be. Ennek oka az volt, hogy a bor az egyházi szertartások fontos kelléke volt. Az egyház és a világi intézmények a bortermésből tizedet, dézsmát szedtek. Erről királyi rendelet szólt. A dézsma tárolására építették az első pincéket is. A héjonerjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a Kadarka fajtát a törökök elől menekülő rácok hozták magukkal. A törökök több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban elfoglalták az egri várat de 91 éves ottlétük alatt a szőlőtermesztés fennmaradt. A törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de mivel ez komoly bevételt jelentett nekik, nem bántották a szőlőket. A XVII. században a fehérborszőlők kárára a vörösborszőlő-fajták egyre több teret nyertek. Miután 1687-ben visszafoglalták a törököktől az egri várat, a város és környéke rohamos ütemben fejlődött. Benépesedése során két évtized alatt kialakult a szőlő monokultúra. A XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki a szőlőhegyek túlnyomó részének ma is használt neve. Egerben a filoxéra 1886-ban jelent meg, és szinte teljesen kiirtotta a szőlőket. Az egri borvidékre új fajták is bekerültek az újratelepítések (rekonstrukció) során. A tendencia ezután a többi borvidékéhez hasonló.

A Bikavér az egri borvidék leghíresebb bora. A Bikavér több vörösborszőlő borának házasításával készül. Régebben a Kadarka egyes változatai adták az alapot, ma főként a Kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül a Bikavér az első. 1997-ben a hegyközség megalkotta az ún. "Bikavér kódex"-et. Egyik fontos szabály hogy a Bikavért úgy kell elkészíteni, hogy egy listában megadott vörösborszőlő-fajták közül legalább három bort kell házasítani. A Bikavér Szekszárdon hamarabb jelent meg , de nem lett olyan híres mint Egerben. Területe: 3206 ha.